Hogyan előzzük meg a túlhatalmat?

A legutóbbi választáson a nép nagyon erős, kétharmados felhatalmazást adott a Tiszának. Erre szükség is van, hiszen egy velejéig korrupt rendszert kell átalakítani.

Bármennyire is bízunk a jelenlegi kormányban, felmerül a kérdés: mi lesz a továbbiakban? Egy gazdaságilag nagyon nehéz ciklus végére egy ideológiailag nagyon sokszínű pártnak milyen esélyei vannak a túlélésre? Milyen erők fognak megerősödni, és a választóknak ebbe milyen beleszólásuk lesz?

Egyáltalán hogyan jutottunk el a Fidesz túlhatalmához, és ez mit mond arról hogy hogyan tudunk egy ilyen helyzetet megelőzni?

Könnyű azt gondolni, hogy erről a választókerületek átrajzolása és a győzteskompenzáció tehet. Az igazi ok ennél mélyebben, a választási rendszer alapjaiban keresendő.

A mai választási rendszer aránytalanra lett tervezve, a stabilitás jelszavával.

Mára már bőven bebizonyosodott, hogy egy kormányválság nem a világ vége: azokban az európai országokban, ahol gyakori a kormányválság, a gazdaság rendszeresen jobban teljesít amikor nincs teljes felhatalmazású kormány.

Az arányos választás eredménye az, hogy egyetlen pártnak nem hogy 2/3-os felhatalmazása nem lesz, de többsége sem, tehát kénytelen koalíciót kötni és fenntartani. Ez rákényszeríti a politikusokat arra, hogy egymással egyeztessenek, és az egyes ügyek mögé megpróbáljanak társadalmi konszenzust kiépíteni.

Természetesen felmerül az, hogy hogyan lehetnek egy arányos rendszerben stabilabbak a koalíciók, és hogyan lehet egy-egy alkotmányos többséget igénylő ügyben megállapodásokat elérni? Az mindenesetre látszik, hogy az eddigi rendszer erre sem volt alkalmas. A 90-es, ideiglenesnek szánt alkotmány megváltoztatásához 2010-ig nem volt elegendő többség, és amikor lett, annak a célja nem egy ország javát szolgáló közjogi felépítés volt.

A jó hír az, hogy ha a politikai közbeszéd a megegyezésre törekvésen alapul, a parlamentbe olyan politikusok kerülnek be, akiknek a megegyezés a fő stratégiájuk, egy-egy kérdésben sokkal könnyebben lehet pártokon átívelő konszenzust elérni. A rangsorolásos választás pedig pontosan ezt erősíti. Lehet úgy arányos a parlament, hogy ritkábbak - az amúgy nem feltétlenül problematikus - kormányválságok, és akár alkotmányozó egyetértést is lehet összehozni egyes kérdésekben.

Ezért kell az új választási rendszerünknek arányosnak és rangsorolásosnak lennie.